Amikor megtudtam, hogy… nem csak a férjem iker!

 

 

“Őszi, hideg nap volt amikor megérkeztünk a kórházba. A tisztítószer illata egyből összerántotta a hasamat. Érzékeny volt az orrom még mindig , így szinte mindentől hányingerem lett. Ez most nem tudott megállítani, mert tudtam, végre láthatom a kisbabámat.
Hónapokat vártam erre a napra, mivel a kórházban éppen felújítást végeztek és nem volt elérhető az ultrahang gép. Maga a tény, hogy bepillantást nyerhetünk az anyaméhbe máig is egy csodálatos dolog számomra, amiben alig vártam hogy részem lehessen.  Ez olyan volt, mint valamiféle első találkozás, végre láthattam a kisbabámat.
A liftben felfelé menet viccelődtem a férjemmel. Fogadtunk. Ha kislány lesz beírathatom balett órára, ha kisfiú akkor pedig baseball játékos lesz. “És ha ikrek?” kérdezte viccelődve a párom, aki maga is iker. Mind a ketten csak nevettünk. “Olyan opció nincs”- válaszoltam magabiztosan.
A család nagy része kislányra tippelt, a férjem és én pedig kisfiúra. A nagymama felhívott minket és elmondta, hogy adjunk már neki egy kislány unokát, ne csak fiú unokái legyenek. Mi, még nem tudva, duplán is beteljesítettük a vágyát.
Maga a tudat, hogy ilyen dolgokról beszéltünk teljesen elérzékenyített. Még mindig hihetetlennek tűnt, hogy kevesebb mint 6 hónap múlva megérkezik a kis pocak-lakó, akivel az utóbbi hetek alatt szoros kapcsolatom lett. Miközben a napi dolgaimat végeztem vele beszélgettem, énekeltem neki, sőt, táncoltam is vele.
A váróteremben két másik kismama ült, akik ugyanolyan izgatottan mint mi, a pocakukat simogatva, várták az asszisztenst.  Amikor az “Erdelyi” nevet próbálták kiejteni (Szegény jenkiknek nincs is nagyobb nyelvtörő, mint a mi nevünk…), előjött a gombóc a torkomban, ezért a férjem válaszolt izgatottan “Azok mi lennénk”.
Miközben a felsőmet húztam felfelé a pocakomról, az ultrahangos nővérke megjegyezte milyen kis csinos méretű az, nem tudva mennyire hatalmas is lett pár héttel később.
A zselé hideg volt, a szerkentyű pedig kényelmetlen. A férjemnek tartottam a kezem, tudva, hogy ez lesz életünk egyik, ha nem a legizgalmasabb pillanata.
Az asszisztens első hozzáfűzni valója, ami a hátra lévő életemre visszhangozni fog a fülemben : “Ó, már meg is vannak a fejecskék!”
Csend és sokk. Hirtelen megállt az idő számomra. Míg az újdonsült ikres apuci nagy örömében ugrált mellettem, én halálos csendben meredtem a képernyőre. Nagy valószínűséggel nem kétfejű a gyerekem, gondoltam, de az a tény, hogy két bébi van a pocakomban még mindig nem fért a fejembe. Ezalatt az idő alatt nem ketten voltunk, hanem hárman.
“Még nem tudták eddig?”- kérdezte nevetve az asszisztens. “Nem.”- vágtam rá kicsit flegmán, miközben az járt a fejemben, hogy fogok én két életért felelni, amikor a sajátomra is alig tudok vigyázni. Egy gondolat követte a másikat… Hogy fogom őket megszülni? Milyen drága lesz nekik a pelus és a tápszer? És babakocsi, kocsiülés mind-mind dupla kell, hogy legyen.
Eközben kiderült, kétpetéjű ikreim vannak, nem mellesleg két kislány. Amint ezt megtudtam, valamennyire  enyhült a sokkom és meghatódásra változott. Két kislány.
Ki is csordultak a könnyeink. A férjem mindig is kislányt szeretett volna, így neki teljesen beteljesedett a vágya, nekem is.
Remegő lábakkal, de hatalmas mosollyal sétáltam ki a rendelőből, előre látva magam előtt két kis angyalt, ahogy kézen fogva sétálnak a parkban, ahogy együtt iskolába mennek, vagy ahogy ünneplik a születésnapjukat… Micsoda gyönyörű élet is lesz a miénk.
Már alig vártuk, hogy elmondjuk a családnak. A leendő nagyszülőknek úgy mondtuk el a nagy hírt, hogy vettünk két aranyos kislány ruhát és felmutattuk nekik. Meghatódva, nevetve, és aggódva fogadták a nagy hírt, mivel mind tudtuk, ikres anyukának lenni hatalmas felelősség és áldás egyben.

Dupla öröm, dupla aggódás, dupla büszkeség.”

Erdélyi Boglárka

 

férjem iker

Erdélyi Boglárka ikrei: Zsófia és Izabella

 

 

Küldd el Te is nekünk a történeted!

Kattints, és nézd meg, hogy ebben a hónapban milyen témában várjuk az írásod!

 

 

 

 

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Oszd meg, ha tetszett Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPin on PinterestShare on LinkedInPrint this pageEmail this to someone
To Top