Ovikezdés ikrekkel: együtt vagy külön?

 

Talán az első jelentős lépés az önállósodás, a szocializáció, a szülőktől – és egymástól – való elválás rögös útján az óvoda megkezdése. Valószínűleg sokan épp most jártok ebben a cipőben, de akik még a nagy döntés előtt állnak, azoknak jól jöhet néhány vélemény, saját tapasztalat.
Orsi, négy gyermekes, ikres édesanya a közös csoport mellett döntött, de azért benne is volt némi vívódás. Íme az ő története:

… Sokat gondolkoztam rajta, mi lenne jó nekik: közös, vagy külön ovis csoportban. Bár felmerült, hogy külön csoportba kerüljenek, de úgy éreztem, hogy nem lenne jó. Ennek ellenére mégis hezitáltam, mert Kristóf talán dominánsabb személyiség, mint Julcsi. Ő könnyebben rá hagy dolgokat a másikra, sokkal kompromisszumkészebb. Azt hiszem, ez egy kicsit nemi különbség is: az egyikük lányosabban fogja föl, a másik fiúsabban. Julcsi kicsit zárkózottabb, Kristóf pedig nagyon nyitott minden gyerekre, ő alapvetően bátrabb. Nem akartuk, hogy Julcsi csak kullogjon Kristóf után. Az meg valószínűleg nagyon nehéz lett volna neki, ha csak úgy hirtelen mindenki eltűnik körülötte.     A beszoktatásnál, amikor elváltunk, sokkal nehezebb volt Julcsinak, mint Kristófnak. Több ideig sírt, hosszabb idő kellett neki, hogy elköszönjünk. Kitalált mindenféle köszönéseket, és akkor azt végig kellett csinálni. Akkor sajnos az se nyugtatta meg, hogy ott van a testvére. Az, hogy el kell válni tőlem, neki bőven elég volt, és az nem érdekelte, hogy a testvére ott van. Kristóf meg nem tudott neki segíteni. Ő olyan alkat, hogy valamikor el se köszönt tőlem, hanem csak berohant. Vagy én próbáltam elköszönni tőle, de ő már bent játszott. És persze ezzel nincsen baj, csak ebből is látszik, hogy teljesen más a ritmusuk, és emiatt akkor azt éreztem, hogy nem is biztos, hogy annyira segít az, hogy együtt vannak. Így utólag talán azért mégis ad nekik valami biztonságot, hogy ott a másik. Szerencsére nem csak egymás társaságát keresik. Teljesen más barátokat emlegetnek, úgyhogy valószínűleg nagyrészt külön játszanak. Julcsi többször emlegeti Kristófot, amikor mesél, de Kristóf inkább csak a fiúkról beszél. Julcsinak van fiú barátja is, meg lány barátnője. Tehát teljesen megtalálták a maguk két különböző körét, és szerintem így jó nekik. De mindamellett néha van olyan, hogy Julcsi kifejezetten kéri reggel a testvérét, hogy várja őt meg, hogy ne rohanjon el, mert szeret vele együtt bemenni.– Orsi

 

Ahogy a legtöbb nagy kérdésnél, ennél sem fekete vagy fehér a válasz, és nincs rá kész recept, mivel teszünk jót az ikreknek: ha közös, vagy ha külön csoportba, esetleg külön oviba íratjuk őket. A korábban széles körben elterjedt véleménnyel szemben, miszerint minél előbb meg kell kezdeni az ikrek szétválasztását, ma már egyre több pszichológus van azon a véleményen, hogy a gyerekek személyisége a döntő, és minden egyes eset más és más. Az ikres szülők általános tapasztalata szerint érdemes az oviban még együtt hagyni, és csak iskolás korban szétválasztani őket.

 

 

Jobb, ha együtt?

Az anyától való elválás traumáját nagyban csökkentheti az ikertestvér jelenléte, aki biztonságérzetet jelenthet egy félénkebb, szülőhöz erősen kötődő gyermek esetén. Persze ahogy Orsi példájából kiderült, ez sem mindig működik, bizonyos gyerekeknek ez minden formában egy megterhelő időszak, amin eleinte még egy testvér jelenléte sem feltétlenül segít, de később biztos, hogy jó, ha ott van a biztos pont a csoportban, a testvére.
Egy jó pedagógusnak nem kell rá felhívni a figyelmét, de azért nem árt, ha te is figyelsz a jelekre, hogy hogyan kezelik az ikreket a csoportban. Nagyon fontos ugyanis, hogy ha egy csoportba kerülnek, hogy az óvónéni ne hasonlítgassa őket össze, csak azért, mert ikrek. Ez hosszú távon nagyon frusztráló lehet mindkét gyereknek. Az egypetéjű ikreket külső szemlélőnek eleinte nehéz megkülönböztetni, ezért adhatsz valami támpontot az óvónéninek legalább az elején, hogy melyik, melyik. Amíg nincs kialakult személyiségük, nehéz nekik azt megélniük, hogy folyton összekeverik őket. Illetve amire még érdemes odafigyelnie a pedagógusnak, az az, hogy ne kezelje egységként „az ikreket“, hanem a saját, külön nevükön szólítsa őket, és támogassa őket abban, hogy külön is játszanak, saját barátokat szerezzenek.
És bármennyire is igyekszünk a lehető legjobbat a gyerekeinknek, bizony az élet sokszor olyan helyzetbe kényszerít, amikor nem igazán van lehetőség a mérlegelésre, hiszen a lelki szempontokat időnként felülírják a kemény hétköznapok. Sok anya kénytelen az ovi megkezdésével visszamenni dolgozni, és ha a munkahelyéhez csak egy ovi van közel, vagy ha az utazás szempontjából nagyon megterhelő lenne a kicsiknek a külön ovi, akkor mindenképp a praktikusabb megoldást, a közös csoportot kell választani.

 

Inkább külön?

Az egymással versengő, vagy extrém alárendelt viszonyban működő ikreknél, ahol az egyik fél kissé túlzottan is domináns, kifejezetten jót tehet, ha külön csoportba kerülnek. Így a kevésbé határozott, csendesebb fél is kibontakoztathatja személyiségét, nem kell folyton testvére árnyékában élnie, megküzdenie az óvónénik figyelméért is. Viszont azoknál az ikreknél is érdeme elgondolkozni a külön csoport lehetőségén, ahol túlságosan is nagy az összhang. Megfigyelték ugyanis, hogy a túl szoros kapcsolatban lévő ikerpárok annyira jól érzik magukat a saját kis világukban, hogy gyakran teljesen kizárják a többi gyermektársukat, és csak egymással játszanak – ezt nevezik „páros elszigetelődésnek“. Ennek a helyzetnek egy extrém változata, a „kriptofázia“, amikor még saját nyelvet is kialakítanak maguknak, amit csak ők értenek, és így a kommunikáció szintjén is képesek a külvilág kizárására.

 

Hogyan könnyíthetjük meg nekik?

Bárhogy is döntesz, jó, ha tisztában vagy vele, hogy az ovi első hete, hónapja a legtöbbször igen megterhelő időszak mind a gyerekek, mind a szülő szempontjából, főleg, ha előtte még nem jártak közösségbe az ikrek. Ha külön csoportba kerülnek, érdemes lehet már előre felkészülni, és apró lépésenként megkezdeni a különválasztásukat. Ez történhet olyan formában is, hogy időnként csak az egyik, vagy csak a másik megy a nagyszülőkhöz, vagy külön programot csináltok csak az egyik gyerekkel. Ha úgy látjátok, nekik is van már rá igényük, akkor esetleg külön szobába is költözhetnek. Ezekben a helyzetekben gyakorolhatják, milyen is a másik nélkül, „egyedül“ lenni.

Ha közös csoportba kerülnek, akkor is fontos lehet az egyik, vagy mindkét szülővel eltöltött külön idő, ami teret, időt ad az egyes gyereknek, és jó alkalom arra, hogy a szülő(k) kizárólagos figyelmét is érezzék időnként. Aztán hogy mi lesz később, arra van még 3-4 év, hogy eldöntsd. Ranschburg Jenő a közös ovis csoportot preferálja ikrek esetében, de azt tanácsolja, hogy iskolában már külön osztályba, de egy iskolába kerüljenek – folytatva a fokozatosság elvét.

Hamarosan erről is szó lesz itt nálunk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Oszd meg, ha tetszett Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPin on PinterestShare on LinkedInPrint this pageEmail this to someone
To Top